Diszplázia

Minden gyanús mozgászavar ill. hirtelen kialakult sántaság esetén leghelyesebb állatorvoshoz fordulni. Semmiképp sem javasolt otthon található fájdalomcsillapítókat adni a kutyának.

Mit jelent a diszplázia?

A diszplázia (vagy dysplasia) – görög eredetű – szó rendellenes fejlődést jelent. A diszplázia kifejezést a kutyák mozgásszervi betegségeivel kapcsolatban a csípő, a könyök ill. a vállizület fejlődési rendellenességeire használjuk, amikor az izületeket alkotó csontvégek ill. az azokat borító porcfelületek nem illeszkednek megfelelően egymáshoz. Ebből az „illeszkedési hibából” eredően a későbbiek során részleges izület ficam (subluxáció), porckopások, degeneratív izületi elváltozások (arthrózis) alakulhatnak ki a diszplázia típusától és súlyosságától függően. A diszplázia enyhébb formáinál a kutya akár tünetmentesen is leélheti az életét, súlyosabb  diszplázia estén viszont komoly mozgászavar, állandósult izületi fájdalommal járó sántaság is kialakulhat.

 

A diszplázia formái

A diszplázia formáit tekintve megkülönböztetünk csípőizületi diszpláziát (HD)(leggyakrabban ezt szokták egyszerűen diszpláziának hívni), könyökizületi diszpláziát (ED) (jelentősége egyre inkább nő) és vállizületi diszpláziát (ez jelenleg még kevésbé ismert). Fontos tudni, hogy amikor diszpláziás kutyáról beszélünk, megkülönböztetünk:
-1, a betegséget ugyan hordozó, röntgennel is igazolható, nem megfelelő izületi felépítésű, a betegséget is örökítő, de tünetmentes kutyát, ami tenyésztési szempontból diszpláziás, de gyógykezelésre nem szorul.

-2, a betegséget hordozó, röntgennel is igazolható, nem megfelelő izületi felépítésű, a betegséget örökítő és a betegsége miatt mozgászavarral járó, sánta, kezelésre szoruló kutyát, amit klinikailag diszpláziás kutyának nevezünk.

( Az (1,) un. tenyésztési szempontból diszpláziás kutyából természetesen lehet később (2,) klinikailag diszpláziás kutya is, de attól még hogy csak tenyésztői szempontból diszpláziás a kutya, szerencsés (enyhe)esetben sántaságmentesen, gond nélkül leélheti az életét, leszámítva a tenyészthetőségi szempontokat.

 

A diszpláziára hajlamos ill. a diszpláziára érzékeny kutyafajták

 A diszpláziára hajlamos kutyafajták elsősorban a nagytestű kutyák közül kerülnek ki. Ezen belül is a populárisabb (gyakran túltenyésztett) fajták érintettek, így gyakran találkozunk diszpláziával a német juhász, bernáthegyi, rottweiler, nápolyi masztiff, bullmasztiff, újfunlandi, kaukázusi juhász, golden retriever, belga juhász, ír szetter, boxer, stb. fajtáknál. A kistestűek között az angol ill. francia bulldog, a csau-csau, a mobsz, az uszkár, a cocker spániel, puli, pumi stb. fajtáknál gyakori. A diszpláziára hajlamos kutyafajták között nagyobb az esélye hogy a diszplázia szűrésen tenyésztői értelemben valamilyen fokú diszpláziát találnak, mint a diszpláziára kevésbé hajlamos kutyák esetén (például a magyar ill. angol agár, az ír farkas stb.).

A diszpláziára való érzékenység szempontjából is csoportosíthatjuk a kutyafajtákat, ami azt jelenti hogy az adott kutyafajta diszpláziás egyedei esetében a meglévő középsúlyos-súlyos diszplázia mennyire okoz klinikai tüneteket, azaz sántaságot. Így a diszpláziára relatív érzékeny fajtáknál (pld. német juhász) a súlyos minősítést kapott kutyák jelentős része előbb-utóbb sántítani fog. A diszpláziára kevésbé érzékeny kutyák (diszpláziára rezisztensebb kutyák) esetében a súlyos minősítést kapott egyedek nagyobb része akár tünet mentesen, sántaságmentesen is leélheti az életét. Ilyen diszpláziára rezisztensebb fajták az un. molosszer tipusú fajták nagy része, asz angol ill. francia bulldog, a mobsz, a nápolyi ill. a bullmasztiff, valamint a bernáthegyi. Ezek a fajták hajlamosak ugyan a diszpláziára, de farizomzatuk kötöttsége ill. fájdalommal szembeni toleranciájuk, valamint kevésbé aktív mozgásuk következtében nem olyan érzékenyek a betegségre, tehát ritkábban sántulnak le az amúgy meglévő diszpláziájuk miatt. Súlyos esetben azonban ők is lesántulhatnak, tehát szűrésük mindenképp indokolt.

 

A diszplázia tünetei, jelei

A csípőizületi diszplázia fiatal korban észlelt tünetei esetén a kutya gyakran nehezen áll fel, sokat pihen, nem szívesen mozog, hamar elfárad. A mozgás során a hátsó lábakat vagy túl közel vagy túl távol (terpeszben) helyezi talajra, jellegzetesen “kacsázó” járással. A kutya csípő tájéka szögletessé válik. Futás közben a hátulsó lábak nyúlugrás szerűen egyszerre érnek talajt, nem pedig felváltva. Egy idő után valamelyik oldali lábon sántaság, szemmel látható bicegés jelentkezhet. Séta közben gyakran kattogó hang hallható a kutya lépései alatt. Előrehaladott esetben a combizmok elvékonyodnak, mintha “lefogyott” volna a kutya hátsó lába. A tenyésztők gyakran azt figyelik, hogy hason fekve hátra tudja-e nyújtani a kutya a lábait, mondván hogy ha így nyújtózkodik, nem lehet diszpláziás. Ez azonban így nem igaz, mivel sok diszpláziás kutya képes ilyen fekvésre, legfeljebb a súlyos csípőfájdalmakkal rendelkező klinikai betegeknél mondható hogy nem szívesen nyújtják hátra izületeiket.

Idősebb korban a csípődiszpláziára az előbbiekhez hasonló tünetek mellett, az jellemző hogy a sok fekvés után a kutya nehezen, sántítva indul el, de egy idő után “bemelegednek” az izületek és esetleg időlegesen jobbnak tűnik a mozgás. A kor és az idő előrehaladtával a sántaság ill. a mozgászavar egyre súlyosabbá válik. Idős korban gyakran még gerincproblémák is súlyosbíthatják a mozgászavart.